Biancát (LARISA OLEYNIK) hiába hívják randira a környék legmenőbb srácai. Nem mintha túlságosan tartózkodó lenne, de morc apja a fejébe vette, hogy míg Bianca nővére, Kat (JULIA STILES) otthon ül, húgának is tilos a bulizás. Kat azonban kiállhatatlan, goromba pokróc, nincs senki, aki ki merne kezdeni vele. Amíg színre nem lép egy srác (ANDREW KEEGAN), aki jobban akarja Biancát a többieknél.
   A csöppet sem szent cél érdekében felbéreli Patrick Veronát (HEATH LEDGER), ezt a rejtélyes múltú, rettenthetetlennek látszó fiatalembert, hogy csábítsa el a mogorva Katet. A terv nem egyszerű, de a végrehajtása sokkal bonyolultabb. Újabb szerelmes ifjoncok kerülnek elő, a párok kicsit átrendeződnek, senki nem ért semmit, és végül… hátha mindenki rátalál arra, akit megérdemel.

A MEGSZOKOTTÓL ELTÉRŐ

"Az egészet két roppant tehetséges fiatal író, Karen McCullah Lutz és Kirsten Smith saját forgatókönyve indította el - mesél a 10 dolog... fogantatásának időszakáról Andrew Lazar producer. - Elolvastam a könyvet, és szabályosan beleszerettem. Roppant érdekes, mai figurák mozognak benne, modern díszletek között."

Az egyik dolog, ami elbűvölte Lazart, hogy már a forgatókönyv is a megszokottól eltérő tinifilmet ígért. "Ez a film a végletekig kidolgozott, árnyalt jellemekre alapozott vígjáték" - mondja a producer.

Gil Junger, aki a televíziós rendezés valóságos veteránja, kezdetben nem volt túlzottan lelkes: "Az ügynököm szólt, hogy lenne egy középiskolás vígjáték, A makrancos hölgy nyomán. Azt válaszoltam, fix, hogy nem érdekel - emlékszik vissza Junger. - Egyszerűen nem akartam belevágni egy szokásos, középiskolásokról szóló tucatkomédiába. Egy romantikus love story járt a fejemben.

Aztán az ügynököm unszolására végül mégiscsak elolvastam a forgatókönyvet, s legnagyobb meglepetésemre tetszett. Egy romantikus love storyt olvastam. A cselekmény kellemesen szövevényes, és a humora is működik."

Junger találkozott a stúdió főnökeivel és a producerrel - másnaptól szerződése volt.

"Elég sok rendezőt megihletett a forgatókönyv - jegyzi meg Lazar. - De Gil Jungerben láttuk a legtöbb lelkesedést és szenvedélyt. Kapásból sok mindent rakott le az asztalra, és láttuk, hogy lesz mit kidolgoznia. Nagyon pontosan kifejtette, mit gondol a karakterekről, a sztori humoráról, az érzelmi és drámai vonalról. Azonnal láttuk, hogy több fejjel kimagaslik a jelentkezők mezőnyéből."

"Azt szerettem volna, ha a film olyan emberi magatartásformákat mutat fel, amikhez a tizenévesek viszonyulni tudnak. Alig akad olyan tinédzser, akin idővel úrrá ne lenne valamifajta azonosulási láz: úgy érzik, viselkedniük kell valamiféle minta szerint, hogy elfogadtassanak - véli Junger. - Azt hiszem, ez olyan csapda, amibe sok tizenéves beleesik. Azt akartam üzenni ezzel a filmmel, hogy az a jó, ha vannak saját gondolataik, az a jó, ha egyediek, és az a jó, ha azok tudnak lenni, akik.

A film tulajdonképpen arról szól - és ez bizonnyal a közönségre sem lesz hatás nélkül -, hogy a két főszereplőnk, akik korábban teljes védettségben, a maguk építette falak mögött éltek, egyszerre csak lerombolja ezeket a falakat, és rábukkan a szerelemre. Ez hozza meg számukra a végső boldogságot, és úgy gondolom, végső soron az élet értelme is valami ilyesmi - fejtegeti tovább a rendező. - Ha nyitott szívvel keresed a szerelmet, boldogságra lelhetsz. A szereplők dolga persze nem egyszerű: a boldogsághoz vezető út fájdalommal van kikövezve, ám ők végigmennek rajta. Ez ejtette rabul a szívemet."

"A romantikáról is mesélünk - fűzi hozzá Jeffrey Chernov ügyvezető producer. - Az érzésről, amikor először pillantasz egy lányra, akit szeretnél meghódítani, de közben tudod, hogy valamiért elérhetetlen. És arról, hogy mi mindenen is kell keresztülvergődnöd, mire a végén persze mégiscsak sikerül. Ez a mozi olyan embereket mutat be, akik rettenetesen ragaszkodnak egymáshoz, mindent megpróbálnak, hogy együtt maradhassanak, olykor lehetetlennek látszó körülmények között is."

NEM CSUPÁN EGY DÜHÖS LÁNY

Az összetett cselekmény nyolc tehetséges színészt követelt. Marcia Ross vezényletével a stáb egy igencsak kimerítő meghallgatási procedúra során mintegy kétszáz színészt próbált ki - szerepenként!

"Majdnem egy időben sikerült rábukkannunk az összes szereplőre: az egymáshoz való vonzódásuk már a meghallgatási helyzetgyakorlatnál összehozta őket. A két nővérrel kezdtük, s hozzájuk képest válogattunk - idézi fel Lazar. - A testvérpár viszonylatainak tökéletesen kellett működniük, de ugyanolyan biztosak akartunk lenni benne, hogy Patrick figurája illeszkedjen Katéhoz, Cameroné pedig a Biancáéhoz."

"Amikor meghoztam a végső döntést, kit is akarok a szerepekre, már egyáltalán nem voltak kétségeim - állapítja meg Junger. - Amikor a nyolc kiválasztott színész túlesett az olvasópróbán, azonnal, ott és akkor tudtam, hogy senki mással nem kell kísérleteznem."

A filmesek egy viszonylag ismeretlen ausztrál színészt választottak a film egyik kulcsszerepének, Patrick Verona figurájának megformálására. "Az első reakcióm Heath Ledgerrel kapcsolatban az volt, hogy rendkívül jó kiállású fickó: csak reménykedtem, hogy játszani is tud - emlékszik vissza Junger. - Amikor aztán beszéltem vele, láttam, milyen sugárzó egyéniség. Felolvastattam vele valami szöveget, és három perc negyven másodperc után már tudtam, ő a megfelelő színész a szerepre. Ausztrál akcentusa miatt kezdetben volt némi idegenkedés a stábban Heath-szel szemben, de én azt mondtam: »Miért? Ez csak még inkább érdekessé, titokzatossá és szexivé teszi.«"

"Patrick Verona tulajdonképpen Petruchio klasszikus figurájának adaptációja - magyarázza Heath Ledger. - Kisebb-nagyobb mértékben támaszkodtam is Richard Burtonre, illetve alakítására a jól ismert A makrancos hölgy című filmben, de az általam játszott Patrick kicsit Jack Nicholsonra is emlékeztet pimaszságával és mosolyával."

A filmbéli Patrick Verona egy év kihagyás után tér vissza a Padua középiskolába. Különféle legendák keringenek arról, hol is volt, mit csinált ez idő alatt. "Kihasználja a pletykákat: olyan falat épít belőlük, ami elszigeteli a többiektől - mondja Ledger. - Aztán találkozik valakivel, aki ugyanebben a cipőben jár, s együtt végül képesek áttörni az akadályokat, és szerelmesek lesznek egymásba. Tetszett, hogy egy olyan szerelmes vígjátékban dolgozhatok, ami erről szól."

Julia Stiles New York-i színésznő lett Kat, a "makrancos lány". "Katnek van véleménye, és nem fél attól, hogy kifejezze a gondolatait - meséli Julia. - Öntudatos, intelligens, nagyon független és erős akaratú. A történet azt sugallja, hogy teljesen helyénvaló, ha egy nő ilyen."

Az egyik változtatás, amit Gil Junger a forgatókönyvben szorgalmazott, arra vonatkozott, hogy a rendező úgy vélte, alaposan el kell magyarázni, mitől is olyan nyugtalanító jelenség Kat. "Ki akartam fejteni, hogy ő nem csupán egy dühös lány - mondja. - Nem nagy mulatság két órán át nézni egy dühös lány szenvedéseit."

"Gil és én egyetértettünk abban, hogy Kat nem szükségszerűen, csak úgy makrancos, inkább talán csak durva időnként, nem igazán tud beleilleszkedni az iskolai légkörbe - veszi át a szót Stiles. - Partra vetett hal abban a környezetben. Aztán egyszerre csak Patrick kihozza belőle a legjobbat."

Mindenki egyetértett abban, hogy a két főszereplő között tökéletes a művészi összhang. "Különlegesen szexi párost alkotnak ők ketten: mindenki tudja, hogy a borongós álarc alatt mindkettejükben érző szív dobog - mondja Junger. - Finoman rajzolják meg figurájukat, a zárkózott, egyszersmind karizmatikus jellemeket."

A vonzerő, amely Bianca Stratfordot (Larisa Oleynik alakítja) és imádóját, Cameront (Joseph Gordon-Levitt) összeköti, szintén a film lényeges elemének bizonyult.

"A cselekmény - nevezetesen hogy Bianca nem járhat senkivel, amíg a nővére nem - fő mozgatórugója Cameron, aki bármire képes lenne, csak hogy megszerezhesse Biancát - magyarázza Junger. - Tulajdonképpen, furcsa mód, ez az indíték határoz meg és rak helyre minden mást, a cselekmény mellékszálait is."

"Cameron az a fajta fiú, akinek mindenki drukkol - jegyzi meg Joseph Gordon-Levitt. - Azt reméled, ő lesz az, akinek minden sikerülhet. Jószándékú, állhatatos, és a néző azt akarja, hogy megkaphassa a lányt. Az emberek magukat látják benne, és átélik azt, amit ő."

"Azok a fiúk, akiket utasított már vissza egy csinos lány, Cameron oldalára állnak majd - véli Junger. - Cameron természetesen látja, hogy Bianca nagyon vonzó, a döntő azonban az, hogy a lány kedves, szeretetreméltó személyiség. Cameron vállalja a kockázatot: nem sajnálja az időt. Olyan virágnak látja Biancát, aki nemsokára kinyílik, és ő nem akar lemaradni erről a pillanatról. Joseph alakítása tökéletesen sikerült: lenyűgöző színész."

"Alapvetően az egész történet humoros: maga a kiinduló helyzet is az - mondja Gordon-Levitt. - Nagyon bonyolult, szürreális és gyorsfolyású vígjáték. Van aztán egy másik vonal, ezt különösen David Krumholtz-cal közösen képviseljük. Eszméletlen figura, és mi ketten, mint gyakorlott sitcom (szituációs komédia)-színészek, megadtuk a dolog savát-borsát. Ott van aztán Heath Ledger és Julia Stiles, akik elképesztő drámai színészek, ők feleltek a realizmusért."

"Julia Stiles és Larisa Oleynik egyaránt Kat szerepét szerette volna - meséli Lazar. -Amikor aztán Julia belépett, a kérdés eldőlt: ott állt előttünk Kat. Larisa viszont olyan különleges tehetség, hogy őt kellett felkérnünk Bianca szerepére."

"Larisa csillog a mozivásznon - jelenti ki Junger. - Nagyon nehéz feladata volt, mert olyan lányt kellett megformálnia, akiért a néző kezdetben nem igazán rajong: túlzottan materialista és önző. Ugyanakkor rájöttünk, hogy hús-vér alakot kell megmutatnunk, s hogy ő is elrejti az igazi énjét. Ez igazán finom és árnyalt játékot követel, és Larisa csodálatosan oldotta meg."

"Akkor szerettem bele a forgatókönyvbe, amikor megéreztem, milyen igaz - mondja Oleynik. - Tetszik, hogy a főszereplő bizonyos értelemben egy kívülálló, egy valóban erős, véleménnyel rendelkező nő. Ha Bianca lenne a film fő alakja, az nem lenne hiteles, nem lenne igaz. A film Kat szemszögéből mutatja be a történéseket, hogy küzd meg azzal, hogy nem fogadják el, s miként jut túl ezen."

Gil Junger két korábbi televíziós sorozatban dolgozott már együtt David Krumholtz-cal, aki Michael Eckmant játssza. "Már a tulajdonképpeni meghallgatás előtt ráosztottam a szerepet. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, azt mondtam: »No ez itt kétségtelenül David Krumholtz.« Zseniális komikus. Akár egy új Woody Allen."

"Michael Eckman fontos résztvevője a filmnek, már csak azért is, mert ő dobja fel azt az ötletet, amitől a cselekmény fogaskerekei mozgásba lendülnek - mondja Krumholtz. - Ő az egyetlen, aki képes átlátni, hogy ha összehozza az egyik lányt a sráccal, akkor a barátja összejöhet a másikkal. Úgyhogy egyfajta bábjátékos vagyok. Én vagyok az, aki az egész ügyet leszervezi: ha tetszik, én írom a filmbéli forgatókönyvet."

Andrew Keegan játssza Joey Donnert. "Én alakítom az intrikust, de azt hiszem, a végére más leszek, mint az átlag rosszfiúk szoktak. Joey nem tipikus intrikus: ellenkezőleg, elég laza személyiség. Az a fajta rosszfiú, akit utálnod kell ahhoz, hogy megszerethesd. Arrogáns alak, ő szabadítja el a káoszt."

"Andrew-ra osztottam a szerepet, mert több szempontból is azt éreztem, ő ez a srác - mondja Junger. - Laza és láthatóan nagyon magabiztos. Magabiztos, elsősorban a nőkkel szemben, s az ő figurájánál pontosan erre volt szükségünk. Az a fajta finom egyensúly, amit meg akartam vele teremtetni, meg is született, mert jó színész. Ez a balansz arról szól, hogyan legyél egyszerre szemtelen, elbizakodott, és mégse édeskés. Azt hiszem, a közönség tudni fogja, hogy legbelül azért ő is jó srác."

A filmesek Susan May Prattet szemelték ki Kat Stratford legjobb barátnőjének szerepére: a pletykafészek Mandella megformálására. "Mandella érdekes személyiség, őrült és furcsa dolgaival jól színezi a történetet" - mondja Pratt.

A PADUA KÖZÉPISKOLA

A film forgatása a Washington állambeli Tacomában kezdődött, egy háromemeletes házban, majd a stáb rövidesen átköltözött a Stadium középiskolába, amelyet a filmben Padua középiskolára kereszteltek az alkotók. A helyszín meglehetősen szokatlan, de tökéletes volt: olyan iskolát sikerült találni, ami egy valóságos kastélynak néz ki.

"Az egész film legkomolyabb problémája volt, hogy a forgatás kezdete előtt mindössze hat héttel költöztünk át Seattle-be. Korábban már berendezkedtünk Los Angelesben, aztán mindent újra kellett telepítenünk, hogy kihasználhassuk ezt a nagyszerű iskolát" - meséli Jeffrey Chernov ügyvezető producer.

"Amikor megkaptuk az intézményben készült fotókat, először azt gondoltuk, csupán néhány beltéri jelenetet forgatunk majd ott - mondja Lazar. - Amikor azonban személyesen is ellátogattunk a Stadium középiskolába, rádöbbentünk, hogy mindent ott kell lefilmeznünk. Megéreztük a hely mágikus sugárzását: a forgatás ezen a helyszínen olyan volt, mint egy álom. Az iskola és a helyszínek lényeges szerepet kaptak a filmben."

"Elkezdtük körbejárni az épületet, és futkosott a gerincünkön a hideg: életben még lenyűgözőbb a látvány, mint a filmen" - emlékszik Lazar.

"Tudtuk, hogy az iskola teljesen egyedi, és építészetileg is minden megvolt benne, amire csak szükségünk lehetett a film és a sztori szempontjából - teszi hozzá Jeffrey Chernov. - De mindenképpen nagyon ügyelni akartunk arra, hogy a néző érezze, ez egy valóságos iskola. Vannak olyan - vágás nélküli - felvételek, amelyeknél a kamera bentről indul, kikocsizik a főkapun át a kertbe, majd vissza: azt mutattuk meg, hogy ez bizony tetőtől talpig egy működő, igazi iskola."

"A Stadium középiskola tökéletesen passzol a filmhez. Az egész olyan meseszerű, szürreális - fűzi hozzá Joseph Gordon-Levitt. - Én egy Los Angeles-i iskolába jártam, és elmondhatom, olyan volt, mint egy börtön. Ez viszont egy kastély."

A tacomai tengeröböl felett, egy sziklán terül el a gyönyörű, téglaépület, amely otthont ad az iskolának. 1891-ben kezdték meg a franciás stílusú kastély építését: eredetileg álomhotelnek szánták. Némi pénzhiány két év múlva megakasztotta az építkezést, s az épületet raktárnak használták. Várták a jobb idők eljövetelét, amikor majd befejezhetik a belső tér kialakítását.

1899-ben egy tűzvész a falakon kívül mindent elpusztított. 1903-ban már-már megkezdődött az épület maradványainak lerombolása: ekkor azonban közbelépett a Tacomai Iskolaszék. Leállították a bontóbrigádokat, és 34.500 dollárért megvették az ingatlant. Frederick Heath építész alakította ki az épületből a középiskolát, amely 1906. szeptember 10-én nyitotta meg kapuit.

Négy évvel később az épület mellett elterülő völgyben alakították ki a stadiont, mely az Egyesült Államok első ilyen pályája lett, és számos amerikaifutball-mérkőzésnek, nemzeti ünnepségnek adott otthont az évek során. Olyan jeles személyiségek tartottak itt beszédet, mint Teddy Roosevelt, William Jennings Bryan, Woodrow Wilson vagy Warren G. Harding. John Philip Sousa zenekara is fellépett a stadionban.

A pálya szokatlan fekvése és kialakítása arra ösztönözte a filmkészítőket, hogy néhány jelenettel megtoldják a filmet.

Patrick romantikus szerenádjának hatását emeli a helyszín: a lelátón énekel és táncol, ekképpen próbálva meg elkápráztatni Katet, miközben a lány alulról figyeli a produkciót. A Can't Take My Eyes Off Of You című dalt az iskola zenekara kíséri.

"A koreográfussal közösen találtuk ki, hogy játszunk az előadásmóddal - említi Ledger. - Azt akartuk, hogy egy kicsit emlékeztessen Gene Kelly meg Fred Astaire stílusára. Teljesen kidolgoztuk a koreográfiát, aztán én egy kicsit szentimentálisra vettem a figurát."

A negyvenöt fokos füves lejtő, mely az iskola parkolójától a pályára vezet, egy életveszélyes motorkerékpáros jelenet elkészítésére inspirálta a filmeseket. A David Krumholtz játszotta figura, Michael Eckman épp a parkolón motorozik keresztül, amikor összeütközik egy autóval, átrepül a járdaszegélyen, majd a lejtőt övező peremen a harminc méter mélységben húzódó futballpályára. A lejtőn való zuhanást persze egy jól képzett kaszkadőr élte túl, ám a parkolóban még Krumholtz ül a motoron. Tekintve, hogy életében még biciklin sem ült, Krumholtz a forgatás előtt, két héten át leckéket vett motorvezetésből. Ezen előkészületek dacára a felvételek során egy ízben a motor irigyelte el a főszereplők kenyerét: Krumholtz a előbb a kameraszemélyzetet majd a felügyelő kaszkadőrt csapta el - szerencsére senki nem sérült meg.

Miután a forgatás fő helyszíne Tacoma lett, a forgatókönyv kisebb átdolgozásával a sztori többi részét Seattle-be, a környék legjelentősebb városába álmodták át. Seattle közismerten a zene városa is, ami egy bizonyos ponton a filmben is szerepet kap. Hat hét tacomai munka után (az iskolai jelenetek mellett a Stratford-otthonban játszódóakat is itt vették fel), a stáb három hétre Seattle-be vette be magát.

A Padua középiskola báljának képsorait Seattle legjelentősebb báltermében, valamint a felújított Paramount színházban rögzítették. A báli menet felvételekor épp harminc fok feletti hőség bágyasztotta a várost, nem csoda hát, hogy egy-két, a felhajtás miatti dugóban veszteglő autós meglehetősen elképedt arccal figyelte, amint a háromszáz fős statisztasereg teljes báli díszben átvágott az utcán.

A filmesek egy kaliforniai csapatot, a Save Ferrist választották a báli zenekar szerepére, egy jelenetben pedig a Letters To Cleo elnevezésű bostoni trió játszik.

A 10 dolog, amit utálok benned Gil Junger rendező első filmje. Junger két hetet próbált színészeivel a forgatás megkezdése előtt. "Szeretek a tényleges helyszíneken próbálni: így lehet igazán varázslatossá tenni a jeleneteket. Így a színész nagyobb biztonságban, kellemesebben érzi magát, és én is sokkal hatékonyabban dolgozhatok. Nem készítek vázlatokat, az aktuális helyszínen fejben dolgozom ki a jeleneteket."

Andrew Keegannak kedvére volt ez a munkamódszer. "Bőven volt időnk a figurák teljes kidolgozására, még az apró egyéni jellemvonások megrajzolására is. Amikor a forgatás ténylegesen megkezdődött, már pontosan tudtuk, mit fogunk csinálni. Nagyszerűen éreztük magunkat, és a módszer segítségével kialakultak közöttünk azok a bizonyos, láthatatlan kis varázsszálak."

"Addig próbálok a színészekkel, amíg képesek készre játszani egy jelenetet, akkor két jó felvételt készítünk, s már megyünk is tovább" - magyarázza Junger.

A SZEREPLŐK

AZ ALKOTÓK

GIL JUNGER (rendező) első nagyjátékfilmje a 10 dolog, amit utálok benned. A nagy tapasztalatokkal rendelkező tv-rendező, producer és vágó, Junger az elmúlt 22 év során mintegy hatszáz epizódot forgatott különféle televíziós produkciók számára. Az "Ellen" egyik epizódjáért tavaly Emmy-díjra jelölték, de más sorozatokkal - "Dharma & Greg", "Soul Man", "Blossom", "Nurses" - is kivívta a szakma megbecsülését.

Junger üstökösként kezdte pályáját: alig két héttel azután, hogy elvégezte a rádió-tv-filmfőiskolát Texasban. Kitüntetéssel diplomázott, de bevallja, hogy - leszámítva némi jártasságot a vágásban - a szakma javarészét már munka közben sajátította el.

KAREN McCULLAH LUTZ és KIRSTEN SMITH (forgatókönyv) alighanem megcsinálták a szerencséjüket a 10 dolog... megírásával. Alighogy végeztek a munkával, már a United Artists számára készítették egy tini-szörfös film, a "Girl in the Curl" könyvét, mellette a "The One You Want" címűt a Disneynek, és belefogtak egy harmadikba a Paramount megbízásából - ennek egyelőre nincs munkacíme.

ANDREW LAZAR (producer) 1995-ben alapított cége, a Mad Chance a Warner Bros.-szal működik együtt. Legutóbbi filmjük a "The Astronaut's Wife", Johnny Depp, Charlize Theron és Nick Cassavettes főszereplésével, Rand Ravich rendezésében. Még a Mad Chance-korszak előtt volt producere Larry és Andy Wachowski filmjének, a Fülledtség (Bound) címűnek, mely az 1996-os Sundance Fesztivál egyik legjobb filmjének bizonyult. Ugyancsak ő karolta fel a Richard Donner rendezte Bérgyilkosokat (Assassins), melyben Sylvester Stallone, Antonio Banderas és Julianne Moore szerepelt.

JEFFREY CHERNOV (ügyvezető producer) dolgozott A szentfazék (Holy Man) című, Eddie Murphy, Jeff Goldblum és Kelly Preston főszereplésével készült vígjátékban. Olyan sikerfilmeknek is részese volt, mint a Halálos terápia (Desperate Measures), az Egy ágyban az ellenséggel (Sleeping with the Enemy), az Elnökcsemete (First Kid), a "Bad Company", vagy Eddie Murphy "Raw" című munkája.

A Disney/Touchstone berkeiben segítette olyan filmek elkészültét, mint a Micsoda nő (Pretty Woman) vagy a Holt költők társasága (Dead Poets Society). Gyártásvezetője és rendezőasszisztense volt a Borzasztó emberek (Ruthless People), a Menekülés New Yorkból (Escape From New York), A Dolog (The Thing), a Christine, a Halloween 2. és 3., A test melege (Body Heat), a "Cutter's Way" és a Starman című filmeknek.

MARK IRWIN A.S.C./C.S.C. (operatőr) nemrégiben forgatta a Cameron Diaz főszereplésével készült Keresd a nőt! (There's Something About Mary) című vígjátékot, amely két korábbi sikerét, a Dilibogyók (Dumb and Dumber) és a Tökös tekés (Kingpin) című filmeket követte. A kanadai származású Irwin pályája kezdetén dolgozott egyebek mellett az Agyfürkészők (Scanners), a "The Brood", A légy (The Fly), a "The Dead Zone" és a "Videodrome" című filmekben.

Irwin több mint hatvanöt mozi- és televíziós filmet készített két évtizedes pályája során. Ezek között van a "Steel", a Kerge kacsák 2. (D2: The Mighty Ducks), Az 57-es utas (Passenger 57), a "The Hanoi Hilton", a "Bat-21", a "The Blob", a "Fright Night 2.", a Robotzsaru 2. (RoboCop 2.).

CAROL WINSTEAD WOOD (látványtervező) végigjárta a szakmai ranglétrát: jelenlegi munkakörében olyan filmeket készített, mint a "Dead Man on Campus", a Prefontaine, a "Seven Days" vagy a Drágám, most mi mentünk össze (Honey, We Shrunk Ourselves).

További filmjei között van a Lánglovagok (Backdraft), a Krumplirózsa (Frankie and Johnny), a Száguldó erőd II. (Under Siege II.), a "Mr. Saturday Night", a "The Program", és a "Little Monsters".

O. NICHOLAS BROWN (vágó) 1959-ben kezdte pályáját, s olyan filmek vannak a háta mögött, mint A nagy csapat 3. (Major League III.), a Vad Amerika (Wild America), a "The Phantom", A Dumbo-hadművelet (Operation Dumbo Drop), a Szabadítsátok ki Willyt! (Free Willy), a "Hearts and Souls", az Irány Colorado! (City Slickers), a Rambo III., a "The Accused", a "Project X", a "The Man With One Red Shoe" és a "Heart Like a Wheel".

KIMBERLY A. TILLMAN (jelmez) a Vad vágyak (Wild Things) című thriller jelmezeit készítette. További filmjei a "Fools Rusi In", a Kerge kacsák 3. (D3: The Mighty Ducks), a Nehézfiúk (Heavyweights), a "The Last Good Time", a "My Boyfriend's Back", az Elbaltázott nászéjszaka (So I Married An Axe Murderer) és a "Delusion".

RICHARD GIBBS (zeneszerző) filmekhez, televíziós produkciókhoz és rock'n'roll csapatok számára szerzett zenét. Olyan filmekhez komponált, mint a "Book of Stars", a "Music From Another Room", a Doctor Dolittle, a "That Darn Cat", az Elnökcsemete (First Kid) és a Mondhatsz akármit… (Say Anything). Kísérőzenét írt a Született gyilkosok (Natural Born Killers) és a Facérok (Singles) című mozikhoz.

Tagja volt a legendás Oingo Boingo zenekarnak, olyan zenészek társaságában játszott, mint Melissa Etheridge, Robert Palmer, Aretha Franklin, Chaka Khan, Tom Waits vagy a War.