A XIX. század végén egy kegyetlen zsarnok, ördögi terve részeként, kifejlesztett egy újfajta, félelmetes fegyvert, melynek segítségével az egész világot a saját uralma alá akarja vonni. Vele kell megküzdenie a Szövetségnek.
„Ők tulajdonképpen mind a mai értelemben vett szuperhősök – mielőtt a szuperhős fogalma megszületett volna – mondja Stephen Norrington rendező. – Természetfölötti képességeik mellett pozitív emberi tulajdonságaik – mint a bátorság, a lojalitás, a becsület és a lemondás – teszik számukra lehetővé, hogy megsemmisítsék a Fantomot és a nevével fémjelzett technikai terrort.”
„Ez egy eleven fantázia szülte, szórakoztató történet, de egyben megmutatja a veszélyeit annak, ha egy ember, vagy egy ország vakon hisz saját legyőzhetetlenségében” – mondja a forgatókönyvíró, James Dale Robinson.
Robinson – maga is jól ismert képregény-szerző, mellesleg Alan Moore jó barátja – kapva kapott a lehetőségen, hogy egy kolléga munkáját adaptálhatja.
„Alannak megvan a tehetsége ahhoz, hogy a létező dolgokat újragondolja, azokat ide-oda forgassa, a fejük tetejére állítsa és a visszájukról mutassa meg – állítja Robinson. – Kiindulópontja mindig sötét és kissé amorális tónusú, nagy adag angol érzékenységgel, ami igen közel áll a szívemhez. A Szövetség meglehetősen extrém és össze nem illő egyedei mindannyian megszokták, hogy saját környezetükben ők a legfelsőbb lények, az uralkodók; most pedig egy szövetséget kellene összekovácsolniuk.”
A Szövetség tagjai eleinte gyanakodva figyelik egymást. Quatermain úgy tekint Nemóra, mint a nyílt tengeren leselkedő veszedelemre, míg az indiai tengernagy annak a gyűlölt brit imperializmusnak a megtestesülését látja benne, ami Nemót magát a nevezetes tengeralattjáró megépítésére és a rejtőzködésre kényszerítette. A halhatatlan Dorian Gray korábban, mielőtt annyira elhidegültek egymástól, Mina Harker szeretője volt. Skinner és Dr. Jekyll a társadalom torzszülöttjei – a tudományos és technikai fejlődés ellenőrizetlenségének és erkölcstelenségének metaforái. Kellemetlen alakok, annyi szent.
Talán nincs senki a Szövetségben, akit annyira meghatározna a múltja, mint Quatermaint; Connery szerint „ösztönös, régi vágású karakter, egy letűnt kor szimbóluma”. Valaha egyike volt azoknak a közismert személyeknek, akik Őfelsége, a királynő kormányát támogatták; mára azonban csak egy illúzióit vesztett, állástalan „élő legenda”. Quatermaint Nairobiban ismerhetjük meg a porlepte, napfényben úszó Britannia Clubban, ahová egy rövid pihenőre menekült be a könyörtelen afrikai forróság elől. Ott, ahol a britek érzelgősen és terjengősen emlékeznek régmúlt dicsőségeikre és gint iszogatnak kifakult, szőrevesztett trófeák alatt, melyek mintegy előre vetítik a Birodalom dicsőségének lehanyatlását.
Aki nyíltan siettetni kívánja ezt a pusztulást, az a Fantom néven ismert és ördögien kegyetlen megalomániás. M-re, a rejtélyes brit hírszerzőre hárul a feladat, hogy szembeszálljon a Fantommal szokatlan kis csapata élén, melynek tagjait felbujtással, fenyegetéssel vagy más szimpatikus módszerrel verbuválja.
Quatermaint vonzza a harc lehetősége: talán ez lesz a végső, a mindent eldöntő küzdelem, a jó győzelme a rossz felett. Nemónak felmentést kínál a felségárulásért járó büntetés alól, Mina Harkernek pedig beígér egy fantasztikus kezelést, annak meglehetősen sajátos egészségügyi állapotára való tekintettel. Rodney Skinnernek, a láthatatlan „úri betörő”-nek hasonlóképpen. Dorian Grayt megint teljesen elbűvölik Mina bájai, akivel, reméli, újból sikerül a régi, meghitt kapcsolatba kerülnie. Persze nem Gray az egyetlen csodálója Minának. A fiatal és rámenős amerikai titkos ügynök, Sawyer, aki önszántából csatlakozik a Szövetséghez, azonnal belehabarodik, bár még nincs tudomása a kisasszony éjszakai szokásairól.
Robinson egyik fő ötlete volt, hogy kibővítse Alan Moore sztoriját Sawyer figurájával. A fiatalember életében Quatermain afféle apaszerepet kezd betölteni, és a különleges kötelék, ami kettejük közt kialakulni látszik, a csapat legéletszerűbb viszonyává válik.
A történet legdinamikusabb kapcsolata nyilván a kettős személyiségű Dr. Jeykllé és Mr. Hyde-é. A filmváltozat Hyde-ja egy több mint 2,5 méter magas, félelmetesen erős hústorony. A félénk és visszafogott Dr. Jekyll alteregójaként Mr. Hyde brutális, gátlástalan szörnyeteg, akit a legalantasabb ösztönök és az emberi lélek legsötétebb vágyai irányítanak.
Az is kiderül, hogy nehéz és veszélyes dolog egy szörnyet megfosztani örömeitől. Hyde kegyetlensége és vadsága féktelen haragjának tanúit tisztelettel és rettegéssel tölti el.

A FIGURÁK

ALLAN QUATERMAIN (Sean Connery) rettenthetetlen vadász, kalandor és harcos. Küzdött már minden elképzelhető ellenséggel, emberrel és szörnyeteggel, így nagy tapasztalattal rendelkező és precíz halálosztóként lép a Szövetségbe. Az ő feladata összetartani a csapatot, bármilyen lehetetlennek is tűnik ez.
Az afrikai vadászpuska, amellyel Quatermain oly ügyesen bánik, éppen olyan, mint a gazdája: elképesztően veszélyes. Minden idők egyik leghosszabb puskája, nagy hatótávolságú, hihetetlenül gyors sorozatlövő fegyver; akit lepuffantanak vele, azt a golyó darabokra tépi, és 400 méterről, egy lövedékkel eltalál bármilyen mozgó célpontot.
Quatermain régebben hatalmas szerencsevadász-csapatokat kalauzolt keresztül az Afrika ősi dzsungeleiben megbúvó, ismeretlen és titokzatos tájakon. Most visszatért, hogy elmesélje nekünk a történetet. Ritkán hibázik, és szinte sohasem téved el, még a legvadabb, legfurcsább helyeken sem.
Quatermain személyében a Szövetség egy kötélidegzetű, mindenre elszánt és remek vadászösztönnel megáldott vezetőre tesz szert. Minden erejét és tapasztalatát össze kell szednie, hogy együtt elkaphassák a világ legrettegettebb gonosztevőjét.

Tudós, mérnök, tervező, feltaláló, szabadságharcos és kalóz: ez NEMO KAPITÁNY (Naseeruddin Shah), aki kívülről és belülről, alulról és felülről ismeri az egész földgolyót.
Nemo már fiatalon világutazó lett, amikor elhagyta hajóépítő apja házát, és nekivágott a nagy ismeretlennek. Kalandos utazásai során olyan csodákat látott, amelyek mások elől rejtve maradtak, olyan teremtményekkel csatázott, amelyek csak a képzeletünkben léteznek, és olyan utakra tévedt, amelyeket addig nemlétezőnek hittünk.
Nemo a semmiből alkotta meg a világ legnagyobb találmányait, köztük a Nautilust, az „Óceán Kardját”. Lenyűgöző ez a víz alatti jármű: gyors és elegáns.
A zsarnokság igazi ellenségeként Nemo egyszemélyes háborút indított maga a „háború” ellen. Gyakran bélyegezték kalóznak azok, akik hallottak az angol flottára mért csapásairól, de Nemo valójában szabadságharcot vívott a Brit Birodalom gyengítéséért és szülőföldjének, Indiának az önállóságáért. Mostanra nem csak csodálatos szerkentyűket és hatalmas fegyverarzenált gyűjtött össze, de egy kisebb hadsereget is. Ők adják a hajó legénységét, és biztosítják a védelmet.
Ha csak a Nautilus lenne az egyetlen dolog, amit Nemo a Szövetség rendelkezésére bocsátott, az is elég lenne. De fegyvereinek és szerkezeteinek száma végtelen, embereinek lojalitása határtalan, az ökölharcban alkalmazható titkos technikái, melyeket a földkerekség legjobb harcosaitól tanult, megdöbbentőek.
Nemót a szabadságba vetett hite hajtja, a Szövetség iránti érdeklődése merőben praktikus jellegű. Ha missziója sikeres lesz, azt reméli, képes lesz népét kiszabadítani Britannia béklyóiból.

Szöget üthet a fejünkbe, mit keres MINA HARKER (Peta Wilson) ezeknek a különös férfiaknak a klubjában, mit tehet egy törékeny nő a Fantom ellenében? Quatermain is felteszi magában ezt a kérdést. A lány azonban azt állítja magáról egy ellenséges katonának, hogy „hiba lenne azt gondolni: a Szövetségre van szükségem, hogy megvédjem magam”.
Mina az egyetlen túlélője egy, a vészjósló londoni köd leple alatt történt borzalmas esetnek. Amikor kibukkant a sötétségből, az éjszaka hatalmas, rémisztő teremtményeként született újjá.
Valaha Mina Murraynek hívták, tanítónő volt, és egy fiatal és törekvő banktisztviselőhöz, Jonathan Harkerhez ment férjhez. Egy végzetes üzleti útján Harker Erdélybe indult, hogy véglegesítsen egy, a brit állam és Drakula gróf között létrejött szerződést. Amikor valamivel később Drakula megérkezett Angliába, iszonyú gyilkosságok sorozata vette kezdetét. Mina és Van Helsing doktor megpróbálták ártalmatlanná tenni a vámpírt – de annak előbb sikerült a lány nyakába mélyeszteni fogait.
Azóta Drakula, a vámpírkirály vére csörgedezik Mina Harker ereiben, természetfeletti hatalommal és számtalan biológiai fegyverrel ruházva fel őt. Roppant nagy akaraterejével Mina megtanult uralkodni ösztönein, s így egy vámpír-nagymester erejét volt képes magába szívni. Egy szempillantás alatt tud helyet változtatni, széttép húst, fát és vasat; kommunikálni képes a denevérekkel, bármilyen sima falon felmászik, és túlél szinte minden támadást.
Mina újból lángra lobbantja a közte és Dorian Gray között még mindig parázsló szenvedélyt, hogy elcsábítsa a férfit – a Szövetség számára. Ezt a döntést hamarosan talán mindketten meg fogják bánni.

RODNEY SKINNER (Tony Curran), vagy ahogyan magát nevezi: úri betörő, azt gondolta, aranybányára bukkant, amikor eltulajdonított egy adag láthatatlanná tevő szert. De sajna, elmulasztotta számba venni a következményeit annak, ha a végtelenségig ebben az állapotban marad: Skinner tulajdonságai és méltóságteljes viselkedése éppúgy láthatatlanná lettek, mint a teste. A Szövetség missziójában kizárólag önös érdekből vesz részt. „Megkapom az ellenszert, ha jó fiú leszek” – jelenti ki Quatermainnek.
Ahogy Skinner a láthatatlanságával árthat a Fantomnak és ostoba katonáinak, éppúgy veszélyeztetheti a Szövetséget is. Ő a Nautilus kabinjain keresztülhatoló, észrevétlen tekintet – olyan gyorsan él vissza a szíveslátással, mint amilyen sebesen a tengeralattjáró szeli az Atlanti-óceán vizét.
„Nem egészen világos, hogy Skinner jó vagy rossz fiú – mondja Tony Curran. – De titokzatossága mindenkiben félelmet ébreszt, és a megfélemlítettség mindenkiből a legrosszabbat hozza ki.”
Ha túl tudja élni társai ellenszenvét, Skinner lehet a Szövetség leghatékonyabb fegyvere. Vagy a legsebezhetőbb pontja.

Halhatatlan. Elragadó. Veszélyes. DORIAN GRAY (Stuart Townsend) nem akart megöregedni, se meghalni… de vajon mivel fizetett az örök életért?
Gray, a beképzelt úrifiú, fiatal korában készíttetett magáról egy arcképet. Saját halálától való félelmében azt kívánta, bárcsak a kép öregedne, míg ő örökké fiatal maradna. Egy sötét, okkult módszer segítségével ez a vágya valóra is vált. Titokzatos képességének kulcsát hatalmas képgyűjteménye rejti. Az arckép minden évben öregebb lesz, s minden egyes bűntettel egyre borzalmasabb lelket mintáz.
Grayt egyszerűen nem lehet megölni. Még a Fantom hadseregének gépfegyversorozatai sem tudják leteríteni, akárhány golyó szaggatja szét a testét. Tiszta lelkiismerettel párosult emberfeletti fizikai ereje teszi Grayt tökéletes gyilkológéppé. Azzal a tudással, amit szokatlanul hosszú élete alatt tudott felhalmozni, Gray talán a Szövetség legveszélyesebb tagjának számít. A Szövetség viszont megadhatja az esélyt a vezeklésre: ha meg tudja védeni a Brit Birodalmat, talán megmentheti saját magát is.

SAWYER (Shane West) ügynök éveket töltött a Mississippi környékén, súlyos testi sértéseket leplezett le vagy éppen követett el, gyilkossági ügyeket oldott meg, és elásott kincsek után kutatott. Mindenben a veszélyt és az izgalmat kereste, úgyhogy amikor az amerikai kormány levadászta, nem tudta visszautasítani ajánlatukat a nemzetközi kémkedésre vonatkozólag.
Mint az újonnan alakult amerikai titkosszolgálat embere, Sawyer ügynök részt vehet bármilyen titkos küldetésben a világon.
Sawyer akkor kapcsolódik a történetbe, amikor a Fantom éppen lecsap a Szövetségre. Bátorsága – néhányan biztos vakmerőségnek neveznék – magától értetődő, ahogyan beleveti magát a rettenetes tűzharcba. Jóllehet, kisegítette őket a bajból, a Szövetség tagjai Sawyer megjelenését általában gyanakvással fogadják. Ügyesen bánik ugyan a fegyverrel, de a többiektől eltérően nem rendelkezik semmilyen természetfölötti képességgel, ezért kissé kívülállóként kezelik. Mégis, független szellemére és akcióéhségére szüksége van a Szövetségnek, hogy csatát nyerjen a félelmetes ellenféllel szemben.
Sawyer és Quatermain között jó kapcsolat alakul ki, mindketten látják a küldetésüket veszélyeztető frakciók kibontakozását a csoportban. Sawyer rettenthetetlen ember, aki itt érik felnőtté, itt esik át a tűzkeresztségen. Ahogy Quatermain megjegyzi: „És a fiú férfivá lesz. Később talán más férfiak vezérévé is.”

DR. JEKYLL (Jason Flemyng) vézna testében hatalmas méretű és bestiális szörnyeteg lakozik. Őt MR. HYDE-nak hívják (Jason Flemyng).
A jóravaló londoni patikus, Dr. Henry Jekyll életének nagy részét az ember kettős természetének tanulmányozásával töltötte, az emberi szívben lakozó gonosz okát kutatva. Abban a hitben, hogy megtalálta a kulcsot a Jó és a Rossz szétválasztásához, önmagát használta állatorvosi lóként teóriája bizonyítására.
Ám, sajnos, valahol hiba csúszott a számításba.
Jekyll egy szérumot állított elő, ami őt Mr. Hyde-dá változtatta: hihetetlen erejű, telhetetlen és brutális lénnyé, aki a londoni éjszakában portyázik. Bár a szérum lehetővé tette az állandó transzformációt, idővel az erős és gonosz Hyde felülkerekedett a gyengébb Jekyllen, és Jekyll Hyde rabszolgája lett.
Mint a legtöbb kétélű fegyvert, a Dr. Jekyllben lakó szörnyeteget használni is nagyon kockázatos. Hyde, a mindannyiunkban létező brutalitás megtestesítője, nem érez bűnt, sem félelmet, és nincsen lelkiismeret-furdalása, hogy támadása a legkisebb összeütközésben is gyilkos erejű. Mr. Hyde szerepe a Szövetségben eléggé egyértelmű: vasakat zúz szét, fejeket ver be, és még a golyók is visszapattannak kőkemény testéről.

A FORGATÁSRÓL

A Szövetség látványterveinek megvalósítása 58 különböző helyszínt igényelt, nem számítva a Los Angelesben felépített maketteket és a több száz vizuális effektet, amelyek segítségével új környezetet alkottak, vagy létező helyszíneket alakítottak felismerhetetlenné az animátorok. A Carol Spier látványtervező által filmszalagra álmodott legjelentősebb hátterek közé tartozik a híres Nautilus tengeralattjáró és a három – Velence, London és Párizs homlokzatain és tetőin pásztázó – hatalmas látkép. Csak ezeken több mint 200 építőmunkás dolgozott.
A Nautilus belsejét egy átalakított, régi hajóépítő műhely raktárában építették meg a Vltava folyó partján. A masszív építmény magában foglalta a tengeralattjáró hídját, pazar dísztermét, a kapitányi szállást, a vendégszobákat, a hűtőkamrát, a folyosókat és a rakétakilövő helyiséget. Az alabástromszínben úszó, indiai relikviákkal és berendezési tárgyakkal teli Nautilus éppen olyan csodálatos, mint amilyennek Jules Verne leírta.
„A Nautilus Nemo világa, az indiai elemek az ő személyiségét és spiritualitását szimbolizálják, erősítik. Nemo fennkölt gondolkodású ember, ezt tükrözi a különböző tárgyak harmonikus elrendezése is” – magyarázza Carol Spier.
„Olyan, mint egy víz alatti Taj Mahal: gyönyörű fehér és titokzatos. Végig a hajón lenyűgöző faragványok és csodaszép tárgyak vannak, és Nemo büszke is e sok szépségre és hatalmára” – mondja Naseeruddin Shah a tengeralattjáróról.
A sors iróniája, hogy a Prágát kora augusztusban elborító hatalmas árvizet legjobban a tengeralattjáró sínylette meg. A vízszint 6 méter magasra emelkedett a raktárépületben, amelyben a hajó állt, s a víz belül szinte mindent lerombolt. Az árvíz (állítólag 130 éve nem fenyegette Prágát ilyen árvíz, és az elmúlt ezer év második vagy harmadik legszörnyűbb áradásának is titulálták) szinte a világ összes napilapjának címoldalára került, Sean Conneryt pedig arra indította, hogy egy televíziós felhívásban kérjen segítséget az elöntött város számára. A színészek és a stáb nagy részét máshová kellett költöztetni, legtöbbjüket az éjszaka közepén, amikor a víz váratlanul növekedni kezdett.
„Nautilus-jelenetünk helyszíne Prága egyik legveszélyeztetettebb körzetében volt – meséli Michael Nelson társproducer. – Ugyanez az épület adott helyet a produkciós központnak is, ott voltak a speciális effektekhez szükséges cuccok, a kellékeink, a ruhatárunk… lényegében minden odaveszett.”
Szerencsére a társulat már elő volt jegyezve egy egyhetes máltai forgatásra augusztus közepére, így folytatni lehetett a filmezést egy szárazabb, melegebb éghajlaton; ezalatt a Cseh Köztársaságban lassan visszatértek a dolgok a normális kerékvágásba.
A stáb augusztus 18-án érkezett meg a Máltával szomszédos Gozo szigetére. A Nautilus gigantikus parancsnoki tornyát itt rakták össze egy elképesztő sziklacsúcson, Xlendi városában.
A tornyot forgóállványra építették, és egy sziklaszirt szélére helyezték, ahonnan széles panoráma nyílik a vízre és az égre. Így olyan hatást értek el, mintha a színészek a tengeren lennének. A gozói hatóságok ezalatt arra ügyeltek, hogy a hajóforgalom ne zavarja a filmezést.
Négynapi gozói munka után a forgatás két hétig szünetelt, amíg a prágai helyszíneket újraépítették, és az elveszett vagy megrongálódott felszerelést kipótolták. A stáb tagjai hazatérhettek, majd szeptember 8-án újból találkoztak, és a Britannia Club külső felvételeivel folytatták a megkezdett munkát.
Mikor Quatermain felajánlja szolgálatait a Szövetségnek, M-mel és három leendő társával találkozik a londoni Albion Museum alagsorának egyik titkos kamrájában. Váratlan, feszült helyzet: ő, a szűkszavú Nemo kapitány, a csábos Mina Harker és a szúrós Rodney Skinner méregetik egymást és a közös küldetést. Ezt a jelenetet négy napig forgatták a káprázatos Strahov Könyvtárban, ebben a 900 éves épületben, amely a prágai vár kolostorának területén található.
A láthatatlan Rodney Skinnert alakító Tony Curran ebben a jelenetben az egész testét és arcát eltakaró kék festékkel bekenve játszik – ez teszi lehetővé, hogy az utólagos munkálatokkor a figura kiretusálható legyen, és csak viharkabátja, napszemüvege és kalapja váljon láthatóvá a filmvásznon. „Mivel a filmben nincsen se szemöldököm, se homlokom, amelyek nagyon fontos vizuális elemei a kommunikációnak, egyéb fizikai kifejezőeszközeimre és a hanghordozásomra kell nagyobb súlyt fektetnem. Ez roppant teátrális szerepjátszás, ami kimondhatatlanul sok örömet és szórakozást nyújt a színésznek” – mondja Curran.
A Szövetség másik négy tagjának élete a történetet és a forgatást is egy új helyszínre irányítja: a londoni Tiger Bay egyik, kikötőhöz közeli, sejtelmes nemesi birtokára, Dorian Gray szülőházába. Ez az említett három városkép – London, Párizs, Velence – egyike, amely a prágai CKD-ban (volt nehézgépgyár) épült föl. Ennek a hatalmas komplexumnak az egyik sarkában, a borongós vízparton áll a raktár, ami remek háttérül szolgál a köd mögül előtűnő Nautilus parancsnoki tornyának lassú felemelkedéséhez; Nemo fantasztikus-futurisztikus képi világa mellé rendelődik Dorian régimódi, düledező városrésze.
A történet Gray homályos könyvtárszobájában folytatódik, ahol a Szövetséget a Fantom csapdába ejti, majd onnan Sawyer váratlan közbelépése szabadítja ki. Ez a film egyik legmozgalmasabb jelenete, kegyetlen fegyveres összecsapásokkal és szédítő harcművészeti bravúrokkal. A forgatás több mint két hétig tartott Lazne Tousenben, Prága mellett, és volt benne minden: egy rakás kaszkadőr, pirotechnika, fémkötélzet és szabadesés. A több ezer kötetnek és antik holminak helyet adó könyvtárat robbanások és golyózáporok szaggatják darabokra.
Miután a Fantom rohamát szerencsésen kiállta, a Szövetség elindul, hogy becserkéssze hiányzó, hetedik tagját, Quatermain karrierjének legnagyobb kihívását, a sem nem ember-sem nem állatot, aki rettegésben tartja Párizs utcáit: Dr. Jekyll túlméretezett alteregóját, a Mr. Hyde-ként ismert szörnyeteget.
Hyde figurájának képi megvalósítása nagyon bonyolult feladat volt, viszonylag hosszú időt is vett igénybe és több munkacsoport dolgozott rajta. Mesterségesen megváltoztatott perspektívát a jelenet-beállításban, elforgatott kamerákat, számítógépes alakítást, modelleket, vágásokat, sőt törpe színészt is – egyszóval mindent – kipróbáltak, míg végül egy protézisekkel teli jelmezbe bújtatott, 1 m 80 körüli színész tűnt a legalkalmasabbnak a 2,5 méternél is magasabb Hyde megformálására. A Steve Johnson tervezte Hyde-jelmez, amit Jason Flemyng viselt, 20 és fél kilót nyomott, és irdatlan nagy, rugós bábkarokkal volt felszerelve, amelyeket különböző emelőkkel és fogantyúkkal lehetett irányítani a jelmez belsejéből. Több mint 12 hétig építette 30 technikus, 8 habszivacsból formázott rész és 5900 apró alkatrész kellett ahhoz, hogy a műcsukló és az ujjak valóban gesztikulálni tudjanak. Két másik, kicsivel egyszerűbb jelmez is készült, amelyet a kaszkadőrök viseltek a durvább jelenetekben.
Hét órába tellett, amíg Flemynget felöltöztették és elkészült a sminkje is; ő ezalatt videojátékokkal szórakoztatta magát, hogy gyorsabban teljen az idő. Minden egyes hajszál, amelyet a fejrészen visel, egyenként, kézzel lett befűzve. Ezeket a részeket mindössze egyszer lehet használni, és kb. 5000 dollárba kerülnek. Súlyuk miatt a karokat csak közvetlenül a jelenet előtt helyezték fel a színészre, ráadásul ezekkel a protézisekkel mozogni is alig lehetett. Flemyng számára – saját bevallása szerint – ez a procedúra egyszerre volt kimerítő és felvillanyozó.
Stephen Norrington rendező és Dan Laustsen operatőr a Hyde-epizódokat két külön szakaszban vették fel: az A-változat, amikor Hyde látható a kamerában, a B-változat, amikor nem. Először az A-változatot forgatták le, amin Janek Sirrs és a vizuális effektekért felelős csapat még sokat alakított: vázlatokat készítettek a B-változathoz, megtervezték a követőfelvételeket, korrigálták a kameramozgást stb.
A B-változat legnagyobb részét egy IMAX formátumú kamerával forgatták, majd úgy vágták bele a Hyde-ről készült képeket, hogy azon az alak még nagyobbnak tűnjön fel.
Az IMAX-os operatőr-csoporttal együtt egy tíztagú jelmeztervező team is érkezett Prágába, akik csak Hyde-dal foglalkoztak, vagyis lerajzolták a testen végbemenő deformáció és növekedés minden egyes fokozatát. Mindezeket abban a nyomasztó, a Nautilus fedélzetén játszódó jelenetben hasznosították, amelyben tanúi lehetünk Jekyll gyötrelmes átalakulásának.
A film egyik legkáprázatosabb és legszínesebb jelenetsora kétségkívül a híres Velencei Karnevál utcabálja. Több mint ötszáz elképesztő maskara kavarog a tűznyelők, zsonglőrök, gólyalábon járók és egyéb színpompás mutatványosok között. Az ünnep éjjelét több mint két éjszakán keresztül vették fel. A Karnevált is a CKD-ban felépített Velencében forgatták, ebben a négy futballpálya méretű, nyolcvan házhomlokzatot, több száz üzletportált és három vízzel teli csatornát is magában foglaló díszletvárosban.
Amikor a Szövetség a Nautilus fedélzetén Velencébe érkezik, és Nemo tengerészeitől és egy csapat jól felszerelt mélytengeri búvártól kísérve partra száll, a tengeralattjárón kívül még egy lélegzetelállító járművel találkozhat itt a néző, amely a Szövetség tagjait elképesztő sebességgel repíti keresztül Velence utcáin. A vakítóan fehér, csillogó, ezüst tartozékokkal díszített, látványosan hivalkodó kocsit, a „Nemobile”-t, Nemo kapitány a „jövő autójának” nevezi.
Az alvázat a londoni Retromotoring gyártotta le, amibe egy Range Rover LSE 4.2 V8-as motort építettek bele, önálló felfüggesztéssel; hidraulikus emelő segíti az autó emelkedését és süllyedését, elől pedig dupla kerekei vannak. Az üveggyapot kaszni Prágában készült, amit később igazítottak hozzá a kocsi műszaki tulajdonságaihoz. A kb. 7 x 2,7 méteres jármű, amely eléri az óránkénti 90 km/ó sebességet, gyönyörűség a szemnek, bár vezetni egy kicsit nehézkes.
A filmben hatalmasnak tűnő hátterek, a tágas városképek valójában makettek, és a Los Angeles-i New Deal Studioban készültek. A stúdió egy csodálatos, 1:5-ös léptékű díszletvárost alkotott, amely harminc velencei épületmodellből áll. A legnagyobb makettek öt és fél méter magasak, és több mint 450 kg-ot nyomnak. A díszlet 1 m 80 cm-rel a föld fölött, hidraulikus liftek tetejére épült, így szimulálni tudták, ahogyan a házak saját alapjaikba omlanak össze.
A velencei díszlet bővelkedik az apró részletekben: cserepes virágokat tartó ablakpárkányok, balkonok, esőcsatornák, gondolák, hidak, asztalok, székek, lámpák; még az ablakokban száradó ruhákat is megcsinálták kicsiben.
A New Deal Studio készítette el a 30 cm mély és 50 méter hosszú kanálist is, amely 42 tonnányi vizet tárol. A csatorna festői háttérül szolgált a különböző jelenetekhez, illetve azokhoz az elképesztő képsorokhoz, amelyekben a Nemobile száguld egy keskeny vontatóúton, miközben a háta mögött épületek dőlnek össze, mint a dominó. Ehhez a jelenethez a kocsinak két kicsinyített változatát építették meg. Az egyik egy tökéletesen kormányozható, távvezérlésű, szabadon mozgatható jármű, működő első és hátsó világítással, a másik egy kötélen húzható, 11,5 m/mp-es sebességre is felgyorsítható változat, amelyet a Velence-makettben felvett száguldozós jelenetben használtak. Az autó belsejében ülő, színészeket helyettesítő bábokat távirányítóval lehetett mozgatni.