HOLLYWOOD KRÉMJE

Terrence Malick rendező úgy jó tíz évvel ezelőtt említette első ízben Robert Michael Geisler és John Roberdeau producereknek, hogy James Jones The Thin Red Line című regényéből kiváló filmet lehetne készíteni. A producerpárosnak megtetszett az ötlet: hosszas egyeztetés és egyezkedés után megszerezték az író özvegyétől, Gloria Jonestól a jogokat, majd felkeresték a Phoenix Pictures igazgatóját, Mick Medavoyt, hogy segítsen a projekthez megteremteni a szükséges anyagi alapot.

Malick kezdetben csak forgatókönyvíróként kívánt részt venni a film elkészítésében. "Terry nem tartozik a termékeny rendezők közé. Gondoljunk csak bele: annak ellenére, hogy eddigi munkái viharos sikert arattak, nem volt képes sorozatgyártásra beállni - mondja Mike Medavoy. - Pedig ha valakinek, neki igazán meglett volna erre a lehetősége. Az elmúlt negyedszázadban mégis mindössze két filmet készített (a másodikat mintegy húsz éve!), ez pedig nemhogy Hollywoodban, de a függetlenek közt is meglehetősen kevésnek számít. Eredetileg AZ ŐRÜLET HATÁRÁN kapcsán sem gondolt a rendezésre, s csak hosszas rábeszélésre volt hajlandó megváltoztatni álláspontját."

1996 szeptemberében Malick felvette a kapcsolatot Grant Hill producerrel, aki akkoriban a mexikói Rosaritóban a Titanic forgatásán dolgozott. "Forródrót kapcsolatot szerveztünk Terry lakhelye, Texas és Rosarito között - emlékezik vissza Hill. - Nagyon büszke voltam rá, hogy Terry rám gondolt legfrissebb munkája kapcsán."

Amikor a Fox 2000 Pictures igent mondott a tervre, és a produkció véglegesen zöld utat kapott, Malick hozzálátott, hogy leszerződtesse régi, kipróbált csapatának néhány tagját. A látványtervező Jack Fisk; a rendezőasszisztens, Skip Cosper; a szereposztásért felelős Dianne Crittenden és Billy Weber vágó Malick régi munkatársai voltak. Ez a stáb egészült ki a kétszeres Oscar-díjas operatőrrel, John Toll-lal és az egy Oscart, valamint három jelölést magáénak tudó Hans Zimmer zeneszerzővel.

A film szereplői Hollywood legnagyobb sztárjai közül kerültek ki: Sean Penn, Jim Caviezel, Ben Chaplin, George Clooney, John Cusack, Woody Harrelson, Elias Koteas, Nick Nolte, John Savage és John Travolta. "Nem emlékszem, hogy készült-e valaha film, melyhez ennyi zseniális, nagynevű színészt tudtak szerződtetni - jegyzi meg George Stevens, Jr., a film executive producere. - Azt hiszem, kettős oka van annak, hogy ennyi sztár mondott igent a felkérésünkre. Az egyik az erős alapanyag, a remekül megírt forgatókönyv lehet, a másik, hogy - ezt bizton állíthatom - nem akad színész Hollywoodban, aki ne álmodna arról, hogy egyszer Terrence Malickkal forgathasson."

AZ AUSZTRÁLIAI FORGATÁS

Mivel Guadalcanal szigete nem lett volna képes egy olyan hatalmas stáb befogadására, mint amilyen AZ ŐRÜLET HATÁRÁN forgatócsoportja volt, a filmkészítőknek egy másik, az eredetihez nagyban hasonló helyszínt kellett keresniük. Végül Ausztráliában találták meg az ideális terepet: a produkció nagy részét itt, a Queensland tartományban lévő Daintree esőerdőben vették fel. Ezt követően - nem kevesebb mint négy héten át - Guadalcanal szigetén is forgattak, de a munka dandárja Ausztráliában várt rájuk.

A queenslandi színhely topográfiailag rendkívül hasonlít a guadalcanalira. A fűvel sűrűn benőtt földek és a közeli tengerpart ragyogó kékje egyszerre emlékeztetett az eredeti helyszínre. A dús legelők sajátos nehézségeket is tartogattak a stáb tagjai számára. "Folyamatosan ügyelnünk kellett arra, hogy csordából kiszakadt, elbitangolt szarvasmarhákat távol tartsuk a forgatás helyszínétől" - emlékszik vissza Jack Fisk látványtervező, a rendező jobbkeze.
A terep adta faladatok megoldása persze csupán egyetlen apró aspektusa volt annak a hatalmas munkának, melyet Fisknek el kellett végeznie. Nagyobb problémát jelentett a produkcióhoz szükséges kellékek helyszínre szállítása. Többek között be kellett szereznie hét repülőgépet, kétezer katonai uniformist (azok minden tartozékával egyetemben) továbbá puskákat, sátrakat stb.

Terrence Malick és John Toll operatőr már a legelső munkamegbeszéléseken megegyeztek abban, hogy - amennyire van rá mód - a filmet végig természetes fény mellett igyekeznek leforgatni. "John Toll hihetetlen vizuális érzékenységgel megáldott művész - mondja George Stevens, Jr. a film fotográfusáról. - Ha egy rendező azzal az igénnyel kezd hozzá a forgatáshoz, hogy filmje egészét természetes fényviszonyok mellett kívánja elkészíteni, az operatőre minden valószínűség szerint vagy igyekszik meggyőzni ennek lehetetlenségéről, vagy egyszerűen faképnél hagyja. Nem így John. Ő mindvégig elhitte Terrynek, hogy ez lehetséges, és igaza volt: a jelenetek java részét valóban mindennemű mesterséges fény alkalmazása nélkül sikerült filmre vinni."

Malick arról híres a szakmában, hogy a forgatáson a legváratlanabb pillanatokban képes a lehető legrendhagyóbb ötletekkel előállni. "Nem könnyű feladat vele dolgozni - mondja Fisk. - Soha nem lehet előre megjósolni, mi lesz a következő lépése."

"Egy percig nem unatkoztam a forgatáson, az egyszer biztos - fűzi hozzá mindehhez John Cusack. - Terry remekül ért az improvizáláshoz. Nem egyszer előfordult, hogy egy jelenet felvételének kellős közepén hirtelen leállította a munkát, mert valami olyasmi vonta magára a figyelmét, amit azonmód filmszalagra kívánt venni. Ilyenkor igyekeztünk gyorsan átállni, átprogramoztuk az agyunkat, és belekezdtünk egy másik jelenet felvételeibe."

ANTROPOLÓGIA KUTATÓMUNKA GUADALCANALON

A melanéz emberek a film legalább olyan fontos szereplői, mint a hollywoodi sztárok. Bár a filmkészítők egy nagyobb csoport melanézt utaztattak át a queenslandi forgatási helyszínre, hamar kiderült, hogy az itt felvett jelenetek nem minden esetben kellően autentikusak a melanézek mindennapjainak, kultúrájuk gazdagságának, életmódjuk sajátosságainak bemutatásához. A teljesebb hitelesség érdekében ezért az alkotók úgy döntöttek, hogy több kulcsfontosságú jelenetet a filmben lejátszódó események eredeti helyszínén, Guadalcanal partjainál vesznek fel.

Guadalcanal őslakosainak életmódja erős kontrasztban áll a szigetet elfoglaló katonákéval. Ez a filmben igen hangsúlyozottan jelenik meg. Amikor a filmesek megérkeztek a helyszínre, nagy örömmel nyugtázták, hogy a második világháború itt lejátszódó eseményei óta a szigetlakók élete jóformán alig változott. (A térség legtöbb szigete valóban úgy fest ma is, mint ahogyan Cook kapitány több száz évvel ezelőtt felfedezte. A civilizáció úgynevezett áldásai errefelé jóformán ismeretlenek, a szigetlakók mindmáig őseredeti ártatlanságban élnek. Mindennek persze megvan a rossz oldala is: a világon a Salamon-szigeteken a legnagyobb maláriás megbetegedések aránya. Ez adja a magyarázatát annak, hogy a turizmus errefelé ismeretlen fogalom, de ezzel magyarázható az is, hogy a térség jóformán semmiféle kereskedelmi kapcsolatban nem áll a világ más régióival.)

Röviddel Guadalcanalra érkeztük után az alkotók megszerveztek egy néhány fotósból és antropológusból álló kisebb csoportot, mely azt a feladatot kapta, hogy alaposan térképezze fel a szigetet. A maguk között csak "antropológia deszant"-nak nevezett társaság hetekig barangolt a szigeten, és az őslakosok tanulmányozása kedvéért két teljes hetet töltött el egy faluban. "Fantasztikus képekkel tértek vissza - meséli Grant Hill. - Soha életünkben nem láttunk ezekhez hasonlóakat."

A filmesek a kutatócsoport beszámolóját felhasználták a produkció helyszíneinek kiválasztásához, illetve néhány díszlet megépítéséhez. Többek között felépítettek egy, az eredeti falvakhoz mindenben hasonlító települést. "Egy normál méretű ház felépítése a szigetlakóknak hozzávetőlegesen négy hétbe kerül - magyarázza Jack Fisk. - Mi úgy tizennégy-tizenöt házat húztunk fel négy nap alatt."