William Somerset Maugham

"A valóság nem jó mesemondó. Találomra kezdi a történetet, jóval a kezdet előtt, következetlenül csapong, aztán a semmibe vész, az eldolgozatlan szálak meg csak úgy lógnak belőle - befejezése nincs. [.] Az elbeszélőnek hiányos és lényegtelen anyagot kínál; az író dolga, hogy összefüggést teremtsen a részletek között, hogy az elbeszélést drámaisággal ruházza fel, és hogy az egészet hihetővé tegye."

(W. Somerset Maugham)

1874. január 25-én született Párizsban. Franciaországban, Angliában és Németországban nevelkedett, orvosnak tanult, huszonhárom éves korában jelent meg első regénye, a Liza of Lambeth. E regény sikere bátorította fel arra, hogy félbehagyja orvosi tanulmányait, és kizárólag az írással foglalkozzék. 1908-ban már egyszerre négy színdarabját játszották a londoni West Enden - de ez nem jelenti azt, hogy Maugham visszavonult irodalmi életet élt volna. Az első világháború idején az MI6, a katonai hírszerzés ügynökeként tevékenykedett Franciaországban, és közben folytatta az írást: 1915-ben jelent meg egyik legismertebb regénye, az Örök szolgaság (Of Human Bondage) és 1919-ben Az ördög sarkantyúja (The Moon and Sixpence); novellái azonban legalább olyan sikeresek, mint nagyobb lélegzetű írásai. William Somerset Maugham 1965. december 16-án hunyt el Franciaországban.

A Vígszínház már 1928-ban színpadra állította egyik vígjátékát, Gombaszögi Frida főszereplésével, 1991-ben pedig Verebes István rendezte a Játékszínben a Színház színpadi változatát, Csodás vagy, Júlia címen. Szinte nincs olyan műve, amelyből ne készült volna filmes feldolgozás: az első 1915-ben (természetesen még fekete-fehérben, némán) a The Explorerből, s azóta összesen 84 stáblistán szerepelt W. S. Maugham neve.

A Színházat eddig háromszor filmesítették meg, a leghíresebb az 1962-es Csodálatos vagy, Júlia, melyet Alfred Weidenmann rendezett, a főszerepet pedig Lili Palmer és Charles Boyer játszotta.