Az ötlet

   Amikor a film alkotói vagy öt évvel ezelőtt először kezdtek beszélgetni egy új, egész estés rajzfilm elkészítéséről, mindannyian egyetértettek abban, hogy leginkább egy klasszikus mesét szeretnének készíteni. Olyasmit, ami felhőtlen szórakozást nyújt minden korosztály számára, története kalandos és fordulatos, ugyanakkor elkerül néhány olyan csapdát, melybe sok, gyerekeknek szánt film beleesik. Kerülni akarták a durvaságot és az erőszakot: sem rajzos akciófilmet, sem gügyögő felnőttfilmet nem akartak végeredményül. Igazi mesét terveztek, melyben a jóknak is megvannak a maguk hibái, és a rosszak sem egyértelműen csak rosszak: őket is lehet szeretni, és végül a büntetésük sem túl súlyos. Épp, mint az életben.

Az alaphelyzet

   A történet szerkezete alapvetően a Furcsa pár analógiájára épül, bár ez a kezdeti ötlet is annyi átalakuláson és csavaron ment keresztül a film készültének hosszú ideje alatt, hogy az eredeti gondolatot talán már csak maguk az alkotók ismerik fel. Annyi bizonyos: a film két főhőse Csipisz, az egér és Csiperke (aki természetesen manó) a lehető legkevésbé összeillő páros: a sors azonban úgy hozza, hogy a magányos, hallgatag, morgolódó öregúr kénytelen átmenetileg kis faházába fogadni a szeleburdi, nagyszájú egeret, aki egy percre sem képes csöndben maradni. Az alaphelyzet természetesen nem volna elég a fordulatos történethez, ha kettejük civakodó mindennapjait nem zavarná meg egy másik páros: Mini, a boszorkány, és Dromó, a macska, akinek nagy gonoszságánál csak az esze kisebb. De az sokkal.

   A "rosszak" karakterének és figurájának megteremtésekor voltak az alkotók igazán elemükben. Itt használhatták fel leginkább mindazt a tapasztalatot, amit korábbi hatalmas sikerük, a Macskafogó készítésekor szereztek. Mini és Dromó sosem fogy ki az ötletekből: Mini boszorkányos ügyességgel váltogatja ruháit és stílusát. Magabiztos és nőies: tetőtől talpig elsöprő egyéniség, aki egy percig nem kételkedik benne, hogy könnyedén legyűri az erdő lakóit. Társa lassú és butácska: de ha kell, legalább disc jockey-ként megállja a helyét.

A hangok

   Az író, a rendező és a producer, Nepp József, Ternovszky Béla és Kunz Román a kezdet kezdetétől fogva biztos volt abban is, hogy a film sikerének kulcskérdése az egyes figurák hangjának helyes kiválasztása. Olyan színészeket kerestek, akik nem "egyszerűen" profi szinkronszínészek, hanem egész stílusuk, színészi karakterük és nem utolsó sorban játékos kedvük alkalmassá teszi őket a figurákkal való teljes azonosulásra. Egy rajzfilm elkészítésekor szinte az első munkafázis a hangok kiválasztása: egy jól eltalált szinkronhang ugyanis visszahat a filmre, az animátorok, rajzolók újabb inspirációt nyerhetnek belőle.

   Ma már nehéz is elképzelni, hogy más, mint Schubert Éva életet lehelhetett volna Mini figurájába: a boszorkány az ő orgánumától lett igazi, teljes egyéniség: hiú, cserfes, öntelt - és nagyon szórakoztató. Hű macsekjának Vass Gábor kölcsönözte a hangját. Vass Gábor már nem kezdő a rajzfilm-szinkronok terén. A kissé együgyű Dromó doromboló csacskaságaiba, Nepp József szellemes szövegeibe az ő elnyújtott, mély, lusta hangja lehelt életet. Mádi Szabó Gábor könnyen alkalmazkodott a magányos manóhoz; az pedig, hogy Paudits Béla egyenesen lubickolt a szerepében, és az, hogy mennyire élvezte feladatát a felvételek során, nem is igényel különösebb bizonyítást: felnőtt és gyerek azonnal meghallja majd, amikor megnézi a filmet. A stáb egyébként biztosan a Pauditscsal végzett munkát élvezte a legjobban: a színész a felvételek szünetében is "karakterben maradt", és számtalan vicce és anekdotája biztosította, hogy a stúdióban jelenlévő összes közreműködő végignevesse az utószinkronnal töltött időt.