Tények és feltevések

Nagy Sándor nemcsak katonai géniuszával hódította meg a világot, hanem az ideáljaival is. Évszázadokon át beszéltek arról, amit nem egészen 33 éve alatt véghez vitt. Teljesítménye minden mérték szerint lenyűgöző volt. Birodalma magában foglalta - részben vagy egészben - a mai Görögország, Albánia, Törökország, Bulgária, Egyiptom, Líbia, Izrael, Jordánia, Szíria, Libanon, Ciprus, Irán, Irak, Afganisztán, Üzbegisztán, Pakisztán és India területeit. Halálakor a birodalom több mint 5 millió négyzetkilométert tett ki. Nagy Sándor alakja számos írás, történelmi, fikciós, pszichológiai, katonai mű tárgyát is képezte. Ám egy 40 évvel ezelőtti kísérlettől eltekintve senki sem vállalkozott arra, hogy rendkívüli életét vászonra vigye.

"Életem legizgalmasabb feladata volt elmesélni egy olyan történetet, melyet egyes feltételezések szerint nem lehet elmesélni - mondja Oliver Stone. - Mind közül eddig ez a film volt a legnagyobb kihívás számomra. Különös, hogy annyi évszázad után olyan kevés kísérlet történt Sándor életének dramatizálására. Az egyik elmélet szerint azért, mert bizonyos értelemben túlságosan nagy volt, az élete túl hatalmas. Úgy érzem, Robert Rossen 1956-os filmje Richard Burton és Fredric March főszereplésével a görög jelenetekben kifutotta magát, és erejét vesztette, mire Perzsia meghódításához ért. Sándor életének utolsó éveit, amikor sok érdekes és fontos esemény történt, teljesen figyelmen kívül hagyta, holott azokban az években óriási változások mentek végbe benne és a világban.

Ez a nyolc elveszett év Sándor életének egyik legfontosabb időszaka, útkeresésének ideje volt; erre az időszakra vonatkozóan több a feltevés, mint a tény, mi is jórészt feltevéseinkre hagyatkoztunk. Egy fiatalember, egy herceg, később egy király történetét próbáltuk elmesélni, aki nagy küzdelmet folytatott mindkét szülőjével, az örökükbe lépett, és megvalósította legtöbb álmát.

Mindenki azt magyarázza bele az alakjába, amit akar - folytatja a rendező. - Talán nagyobbnak látjuk, mint amilyen valójában volt. Kétségkívül sok bizonyíték utal történelmi nagyságára. A róla szóló történeti tudás kis része megbízható, s ez elég ahhoz, hogy igazolja a forgatókönyvben leírtakat."

Stone-t gyerekkora óta elbűvölte Nagy Sándor alakja, és az egyetemi évek alatt tanult görög mitológia hatására évekig egy róla szóló filmről ábrándozott. Az eposzi forma, a görög történelem és mitológia hatása néhány korábbi filmjében is tetten érhető, gondoljunk csak a fiatal katonák odüsszeiájára A szakaszban, Jim Morrison dionüszoszi kicsapongásaira a The Doorsban, vagy az amerikai futball játékosainak modern kori gladiátorokként való bemutatására a Minden héten háborúban.

Nagy Sándor elsősorban katona volt, de egy felfedező lelke munkált benne. Hosszú hadjáratai során nem csak a pusztítást kereste, hanem új szerepet álmodott meg minden meghódított társadalomnak az új világról, új emberről és az emberi faj új sorsáról szóló forradalmi látomásában. Bár tanítójának, Arisztotelésznek a hellenisztikus kultúra és vallás fölényét valló nézeteitől indult el, Sándor a gyakorlatban végső soron szembeszállt mestere elképzeléseivel, amikor arra ösztönözte katonáit, hogy a meghódított területek lakóival lépjenek házasságra. Ő maga járt elől példával, és vette feleségül Roxanét, egy szogdiai nemes lányát. Nagy Sándor nemcsak hódító volt, hanem bizonyos értelemben őt magát is meghódította az a számtalan kultúra, melyet birodalmába beépített.

Mint minden történeti fikció, Stone filmje is szelektív és értelmező. Sándor életével kapcsolatban már az ókorban találgatások, legendák kaptak szárnyra, így a korabeli források is gyakran erős fentartásokkal kezelendőek. "A dramatizálás során válogattam és kiemeltem ezekből egyes elemeket, motívumokat - mondja Stone. - Megkockáztatom, Sándor volt a világ legnagyobb idealistája, és így övé lett a világ legnagyobb bukása is. Jóval megelőzte korát. A 'barbárok' és a görögök összebékítése túl sok volt a görögöknek, és ez különösen fájdalmassá tette utolsó éveit. Sok barátot veszített, sok árulással kellett szembenéznie, a házassága katasztrófa volt, a szerelmi élete lenyűgöző, ugyanakkor tragikus és szívszorító. A történet összeállítása szerintem megkívánja a párhuzamos történeteket, hogy a jelenbeli Sándort a múltbeli Sándor tükrében lássuk."

"Lehetetlen Sándor rendkívüli életének eseményeit egyetlen filmbe belezsúfolni, és vannak olyan rejtélyek is, melyeket talán sosem oldanak meg - mondja a konzultánsként közreműködő Robin Lane Fox történész, aki 1974-ben írt életrajzot Nagy Sándorról. - Megértem, miért döntött úgy Oliver, hogy kihagy bizonyos eseményeket, vagy miért változtatott kissé az események sorrendjén. Sándor életének vonzerejét többek között a soha meg nem ismerhető hiányok jelentik. Hagytam, hogy Oliver megtöltse őket, mert rájöttem, hogy ezek mekkora teret adnak a képzeletnek."

A film születéséről

Stone több mint egy évtizede készül a Nagy Sándor életét feldolgozó filmre, de érdeklődésének kezdete ennél jóval korábbra tehető. "Azt hiszem, hét- vagy nyolcévesen figyeltem fel először Sándor alakjára, amikor életének egy ötvenes évekbeli, gyerekek számára készült feldolgozásával találkoztam. Aztán rögvest látni akartam a Richard Burton-féle filmet is. Nagyszerű történet volt egy hősies emberről, aki elindul meghódítani a világot. Mint mindenki, sok dologból ő is kiábrándult. Voltak nagy győzelmei és keserű csalódásai. Rendkívül nyájas tudott lenni, de rendkívül kegyetlen is. A kudarcai túlszárnyalják a legtöbb ember eredményeit. Miatta kezdtem el hinni a hősökben.

Az a legszebb benne, hogy győzött - folytatja a rendező. - Sándorra legalább két okból mindig emlékezni fognak: egyrészt, mert úgy hódította meg a világot, hogy közben egyszer sem szenvedett katonai vereséget, másrészt pedig látnok volt, nagy formátumú és nemes lelkű ember. Ő volt talán minden idők legnagyobb katonája, nagyobb, mint Akhilleusz és Héraklész. E mitológiai alakok hatása alatt nőtt fel, úgy hitt bennük, ahogy egyetlen gyermek sem."

Thomas Schuehly közreműködésével Stone 1990-ben látott hozzá a hatalmas munkához, hogy filmre írja Nagy Sándor életét. "Néhány téves indulás után 1996-ban kezdtünk dolgozni a független Cinergi céggel és Laeta Kalogridisszel, egy fiatal amerikai görög forgatókönyvíróval. Írtam egy forgatókönyvet önállóan is még ugyanabban az évben, de nem voltam elégedett egyikkel sem. Úgy éreztem, még nem sikerült megértenem a karaktert - mondja a rendező. - 2000-ben aztán találkoztam Moritz Bormannal, aki addigra egy új, nagy cég, az Intermedia vezetője lett. Már régóta szerettünk volna együtt dolgozni, és most megvolt mögötte az a komoly háttér, mellyel bele lehetett vágni egy ilyen őrült projektbe."

Bár Stone mindig is a történeti dramatizáció keretein belül maradt, a forgatókönyv írása alatt számos tanácsadó véleményét kérte ki, közülük a legnevesebb Robin Lane Fox volt, az oxfordi New Schoolból. "Közel két éve találkoztam először Oliverrel Londonban - mondja Fox -, ő pedig kérdések özönével ostromolt. Ez a folyamat hónapokon át tartott. Mindent meg akart érteni attól kezdve, hogy a görögök hogyan viselkedtek egy vacsorán egészen a szokásokig, és hogy mit jelentett Sándor számára Arisztotelész. Sok történész sötéten látja Sándor személyét, és úgy tartják, csak kicsit volt több egy paranoid gyilkosnál. Tény, hogy több ezer ember halt meg a hadjáratai során. Nem voltak szelíd idők. De el kell magyarázni, mit jelentett követni őt, kockáztatni az életet az oldalán, miért volt meg az a fantasztikus képessége, hogy magával ragadja az embereket, tömegeket vonzzon a hadseregébe, még a meghódítottak soraiból is. Ha nem sikerül visszaadni ezt a varázslatot, akkor elbuktál."

"Rendkívül nehéz volt a film előkészítése - mondja Stone. - Négy kontinensen tartózkodtunk egy időben, és elég bonyolult volt az élet a sok éjszakai telefonhívással. Az idő jelentős részében a film finanszírozási kérdéseivel kellett foglalkozni, és a hátam mögé figyelni, ahelyett, hogy előre tekintenék."

Nagy Sándor szerepében: Colin Farrell

A címszerepet Colin Farrell alakítja, ám túlzás lenne azt állítani, hogy Oliver Stone kezdettől fogva biztos volt a választásban. "Találkoztam Colinnal, és nagyon tetszett, de elsőre nem voltam biztos a dologban - mondja a rendező. - Lenyűgözött az intenzitása, intelligens volt, és rosszfiú hírében állt, ami bizonyos szempontból jó, mert nyilvánvalóan szabad lélekre vall.

A legtöbb leírás szerint Sándornak vöröses-barnás szőke haja és fehér bőre volt, talán volt némi kelta beütés benne. Colin azonban 'fekete ír'. Ezzel kezdetben nemigen tudtam mit kezdeni, viszont amikor tesztfelvételt készítettünk Colinnal, csodálatos volt. Sándorhoz hasonlóan benne is lázadó szellem uralkodik, valamint egy harcos és egy vezető magabiztossága."

"Ki volt Nagy Sándor? - teszi fel a kérdést Farrell. - Olyan ember, akit semmi nem állíthatott meg, hogy elérje álmait, melyek szerintem sokkal többről szóltak a mohóságnál és a hódításvágynál. Egész életében válaszokat keresett. Sok minden elől elfutott, sok mindennek elébe ment, legfőképpen a sorsnak. Ugyanakkor rendkívül törékeny is volt. Nagyon viharos, szenvedélyes, és ha sokak vezére és királya vagy, ez lehet egy összeomlás oka. Már-már őrült szenvedéllyel fogott bármihez. Remek élete is lehetett volna Makedóniában, és élvezhette volna a királyt megillető fényűzést. De a benne lévő kérdések a világ végére hajtották. Talán ez jelentette a bukását, de Sándor nem akart hosszú életet. Akhilleusz volt a példaképe. rövid, de dicsőséges életet akart magának. El is érte, de milyen áron?"

Colin Farrell olyannyira eggyé vált Nagy Sándor szerepével, hogy a stáb általános véleménye szerint a felvételeken kívül is sugárzott belőle valami rendkívüli. "Colin sok tekintetben Sándorrá vált, fizikai szinten egészen biztosan - mondja Oliver Stone. - Megizmosodott, felszedett pár kilót, és oroszlánként küzdött. Gyakran felajánlottam neki, hogy a rázósabb jeleneteket kaszkadőr végezze helyette, de ő akart ott lenni, és amit lehetett, magára vállalt. Mindig jelen volt, a többi színész jeleneteinél is. De ami a legfontosabb, hogy ő is átélte Sándor belső változásait, és amikor egy-egy újabb szakaszhoz érkeztünk, egész megjelenésében érezni lehetett a radikális változást.

Úgy hiszem, Colin ezt a szerepet tesztként fogta fel - teszi hozzá Stone. - Emlékeztet arra, ahogy Tom Cruise ilyen idősen valami hasonlón ment át a Született július 4-én forgatásán. Számára a tolószék jelentette azt a próbatételt, amit Colin számára Nagy Sándor alakja, és mindketten intenzívebbé tették alakításukat és megjárták a maguk poklát."

A szereplők kiválasztása

A filmben közel száz beszédes szerep van, melyekre a világ több pontjáról szerződtettek színészeket, így például Írországból, Angliából, az Egyesült Államokból, Németországból, Spanyolországból, Franciaországból, Ausztriából, Marokkóból és Thaiföldről. A főbb szerepekre igazi nagyágyúkat sikerült megnyerni. Sándor anyja, Olympiasz szerepében Angelina Jolie jelenik meg, akit a rendező elsősorban azért választott ki, mert megvan benne az az erő, önbizalom és szenvedélyesség, mely a királynőt jellemzi. "Amikor először hallottam a szereplehetőségről, arra gondoltam, hogy túl fiatal vagyok hozzá - mondja Jolie -, de mindenképpen találkozni akartam Oliverrel. Ő bízott bennem, hogy meg tudom majd csinálni."

A Jolie és Colin Farrell közti csekély korkülönbség végül nem okozott komoly problémát, mivel Jolie a legtöbb jelenetben a kis Sándort játszó gyerekszínészekkel van együtt. Néhány közös jelenetükben pedig Jolie idősebbet, Farrell fiatalabbat alakít a valódi koránál. Igaz, senki sem tudja pontosan, mennyi idős volt Olympiasz, amikor a fia született, de Robin Lane szerint a kor szokásainak megfelelően nem lehetett több 16-17 évesnél.

"Szerintem szeretned kell a karaktert, akit játszol, és megérteni, de legalábbis elfogadni a gyengeségeit - mondja Jolie. - Ha bolondnak vagy rossznak tartod őket, akkor nem tudod meggyőzően eljátszani. Anya vagyok, és Olympiaszt is egyszerűen anyaként közelítettem meg. Sokan őrültnek tartják őt, de nem tudom, hogy nem ugyanazt tenném-e a fiamért. Ez talán ijesztően hangzik, de azokban az időkben halomra ölték egymást az emberek, és nehéz volt az élet. Olympiasz is kemény, néha félelmetes nő lehetett. De végsősoron csak nagynak és erősnek akarta látni a fiát, és ezzel én is azonosulni tudok."

Val Kilmer játssza Philipposz királyt, ez második közös munkája a rendezővel a The Doors után. "Oliver egy igen személyes történetet állít elénk, ami meglehetősen szokatlan a nagy, epikus életrajzi filmek között. Van valami korábban nem látott intimitás a filmben. Sándor lelki alkata a történet igazi tárgya, a háttérben pedig egy olyan világ áll, ahol még eleven volt a mitológia."

Jared Leto a fiatal színészgeneráció egyik új tehetsége, őt szintén a forgatókönyv és a rendező személye vonzotta a filmhez. "Jó pár éve nem kellett már részt vennem meghallgatáson, és most teljesen megbénultam - vallja be a színész. - Volt még ott rajtam kívül ötven másik ember, tehát félre kellett tennem az önérzetemet, és drukkolni. Eléggé elbátortalanított a küszöbön álló találkozó Oliver Stone-nal. Ösztönösen érzem, hogy nem lehet őt semmiféle vacak alakítással megtéveszteni. A meghallgatás után azonban láthatott bennem valamit, mert úgy vélte, hogy jó lehetek Hephaisztion szerepére."

Két viszonylag rövid, ám annál fontosabb szerepre a rendező két neves világhírű színészt, a szakma "nagy öregjeit" kérte fel. A 76 éves Ptolemaiosz fáraó szerepét, egyben a film narrátorát Anthony Hopkins alakítja, aki nyolc éve, a Nixon című filmben már dolgozott együtt Stone-nal.

"Oliver nem hagyja a színészeit elkényelmesedni a felkészülés után, hanem szereti kicsit felrázni és elbizonytalanodni őket, ami jó - mondja Hopkins. - Ő maga is nyugtalanító, semmi sem biztos nála és a filmjeinél sem. Önmagát és másokat is a határokig visz el."

Nagy Sándor tanítóját, Arisztotelészt a hetvenes évei közepén járó Christopher Plummer kelti életre, és bár a szerep mindössze két nap forgatást kívánt tőle, a színész mégis nagy izgalommal készült a közreműködésre. "Ez a film világosan bizonyítja, hogy Oliver az epikus műfajt is épp olyan eredetien közelítette meg, mint minden más munkáját - mondja Plummer. - Bizonyos értelemben folytatja az ötvenes-hatvanas évek klasszikusait, ám míg azok a filmek csodálatos látványvilágot produkáltak, a forgatókönyvük csapnivaló volt. Itt viszont rendkívül gazdag a történet."

A főszereplők válogatása kezdetén el kellett dönteni, hogy az angol szöveget miként adják elő a filmen. A szereplők a maguk idejében a maguk ősi nyelvén beszéltek, de a rendező a kutatásai során megtudta, hogy bár Makedónia az i.e. IV. században Görögország része volt, földrajzi, kulturális és nyelvi tekintetben nagyon is különbözött az olyan városállamoktól, mint Athén, Spárta vagy Théba. Úgy vélte, Makedónia és Görögország viszonya hasonlított a kelta kultúrájú Írország, Skócia és Wales Angliához fűződő kapcsolatára. Úgy döntött tehát, hogy a makedón szereplők kelta akcentusban beszéljenek, a görögök pedig inkább a megszokott brit intonációval. Ezért is válogatott a makedón szerepekre elsősorban olyan színészeket, akik Írországból, Skóciából vagy észak-Angliából származnak, vagy olyan briteket és amerikaiakat, akik tudnak más akcentusban beszélni.

Egy ókori hadsereg összeállítása

Dale Dye kapitány - Stone régi munkatársa, a filmipar egyik legjobb katonai szakértője - és tapasztalt csapata készítette fel a színészeket nehéz, egyhónapos munkával, melynek során megszerezhették a kellő készségeket olyan különlegességekben, mint a karddal, pajzzsal, íjjal, nyíllal, parittyával és dárdával való harcmodor, a páncélos lovaglás, a falanx és egyéb katonai alakzatok. A katonai "újonckiképzőtáborok" manapság már szinte kötelezően előzik meg a csatajeleneteket tartalmazó filmek forgatását, s ez főleg azért alakulhatott így, mert 30 évvel ezelőtt Dye "feltalálta" A szakasz című film kapcsán. Most eddigi legnagyobb feladatával nézett szembe: nemcsak több tucat színészt és több száz statisztát kellett felkészítenie, hogy az archaikus hadviselésben jártasaknak látszódjanak, hanem pontosan újra kellett alkotnia a kétezer éve nem látott stratégiai és harcos módszereket. Dye számára azonban ez egy olyan feladat is volt, melyre voltaképpen 17 éves kora óta készen állt, hiszen annak idején a katonai iskolában Nagy Sándorról írt dolgozatot.

Az edzőtábort Marrakesh-től egy órányira, a lehető legkietlenebb sivatagi tájon alakították ki, ahol a film egyik monumentális csatajelenetét, a sorsdöntő gaugamelai ütközetet is felvették. "Három hétre ide hívtuk össze Colin Farrellt, a főszereplőket, további 50 embert - legtöbbjük egykori katona -, valamint 1000 marokkói katonát, és megtanítottuk őket a szükséges harci fortélyokra - mondja Dye. - Ezt a fajta tréninget alkalmazzuk egy második világháborús, polgárháborús vagy akár futurisztikus háborús film esetében is; most az ókori hadviselést és technikákat igyekeztünk feleleveníteni."

A tréning kulcsfontosságú mozzanata egy sajátos stratégiai alakzat, a falanx kivitelezése volt, melyet Philipposz talált ki, és Sándor tökéletesített. Egy falanx - mely 256 emberből áll, akik 16x16-os négyzetet alkotnak, mindegyikük kezében egy 4,5 méteres lándzsa - szinte áthatolhatatlan. "Philipposz nem csak a falanx révén segítette hozzá fiát a világ meghódításához, hanem az állandó zsoldos hadseregről szóló elképzelésével is - magyarázza Dye. - A falanxot alkalmazó taktika annyira jó volt, hogy az elkövetkező 150 évben ez lett a legfőbb gyalogsági forma a csatamezőkön, s csak a rómaiaknak sikerült később legyőzniük."

Colin Farrell már a "kiképzőtábor" kezdete előtt hat héttel megkezdte a fizikai felkészülést Spanyolországban és az Egyesült Államokban. "A táborban mindenki a filmbeli nevén szólította a másikat - meséli. - Ez nem tudatos döntés eredménye volt, egyszerűen így alakult. Arra késztetett minket, hogy bizonyos fokú bizalom szülessék bennünk egymás iránt, mert olyan embereket játszunk, akik együtt tanultak, együtt vadásztak, együtt harcoltak, barátok gyerekkoruk óta. Nagyon sajátos három hét volt ez, ahogy együtt aludtunk az észak-afrikai csillagos ég alatt. Dye kapitány egész nap dolgoztatott bennünket, aztán éjjel is fennmaradtunk, Sándor stratégiáiról beszélgettünk, a számtalan csatáról, a harcosok szelleméről. Határozottan jobb formába kerültünk, és ez sokat számított, mert a legelső felvétel rögtön a gaugamelai csata volt, mely mindannyiunknak kemény megmérettetést jelentett."

"Amikor Dye kapitány az első napon eligazított minket a szállodában, azt mondta, hogy a tábor után sosem leszünk ugyanazok - meséli Garrett Lombard, aki Leonnatust játssza. - Szóval egy kissé idegesen és bizalmatlanul néztünk szembe az egésszel. Kemény, de jó tapasztalat volt, összehozott minket, mert egyikünk se próbált soha hasonlót. Igyekeztünk beleélni magunkat egy harcos helyébe, sokat tanultunk a harcról, sőt, ugyanazt ettük, amit annak idején a katonák - olajbogyót, sajtot, szőlőt, amitől természetesen nem igazán laktunk jól.

Az első héten Colin, tíz "hadvezére" és Dye kapitány ötven képzett embere vett részt a programban - folytatja Lombard. - Ők segítették a harci készségek elsajátítását. A második héten csatlakozott hozzánk 200 marokkói katona, és Dye kapitány azt mondta, a mi feladatunk lesz irányítani őket, ahogy a filmbeli vezérek is teszik. Közben pedig Oliverrel is próbáltuk a filmbeli jeleneteket."